Naris ránc plusz krém, Erica Bauermeister - Ízek Életre-Halálra PDF | PDF

Odakint, az ablakokon túl, az ég sötétedni kezdett. A kocsik fényszó- róit már bekapcsolták, jóllehet a felhőkön keresztül még átszűrődött némi kékesszürke fény. A konyhában a mennyezeti függőlámpák világí- tottak, fényük helyenként visszaverődött az acélfelületről, másutt el- nyelte a fából készült munkapult és a padló.

Lillian anyja leült a kony- haasztal melletti vörösre festett székbe, nyitott könyvvel a kezében. A tűzhelyre tette, és egyharmadáig megtöltötte tejjel. Elfordította az indítógombot, s láng szökkent fel, körbefogva az edényke oldalát. A konyhát betöltötte a párolgó víz melege és a forrósodó tej illata, az ablakon pedig az utolsó fénysugarak kandikáltak be rózsaszínbe öltöz- ve.

Lillian felkapcsolta a tűzhely feletti páraelszívó lámpáját, s a kés hegyével ellenőrizte a krumplik állagát. Lehúzta a fazekat a gáz- rózsáról, és átöntötte a zöldséget egy szűrőbe. Az utolsó csepp vizet is lerázta a krumpliról, amelynek héja könnye- dén omlott le, mint a nő válláról a sál. Lillian naris ránc plusz krém után pottyantotta a darabokat a nagy fémtálba, majd bekapcsolta a robotgépet, és figyelte, ahogy a négybe vágott darabok formából anyaggá változnak, buckákból göröngyös felhőkké, majd gyapottá.

A vajcsíkok hosszú, sárgán csillo- gó sávokban olvadtak bele a folyamatosan kavargó fehér örvénybe. Felkapta a kisebb lábast, és lassan a beleöntötte a tejet a burgonyamasz- szába.

Aztán a só következett. Épp csak egy kevés. Mintegy utógondolatként lépett a hűtőhöz, ahonnan egy darab ke- mény parmezán sajtot vett elő.

Egy keveset a vágódeszkára reszelt, az- tán az ujjaival felemelte a pehelyszerű darabkákat, majd a kavargó tálba szitálta őket, ahol nyom nélkül belevesztek az elegybe.

Kikapcsolta a 1 Henry James: A csavar fordul egyet című kisregényéből. Fordította: Katona Ta- más — a ford. Felnyúlt a szekrénybe, s leemelt két lapos tá- nyért, amelyek vékony peremén épp, hogy elfért a kék-sárga kacifántos díszítőelem, s a munkapultra tette őket.

Egy nagy fakanálra krumplipürét halmozott, s mindkét tányér kellős közepére egy-egy kis teher kupacot kanalazott.

Végül mindkét halom tetejébe apró mélyedést nyomott, majd óvatosan egy kiskanálnyi vajat helyezett beléjük. Az anyja testhelyzetet váltott a széken, de a könyv iránytűként moz- dult együtt a törzsével. Keze a villa után nyúlt, majd gyakorlott mozdu- lattal megkerülte Henry James összes művét, s belemélyesztette az evő- eszközt a krumplipüré közepébe.

A levegőbe emelte a villát. És itt én voltam a nagy tekintély — és ez a nagy tekintély édes érzés volt… A villa befejezte útját a szájához, amelyben eltűnt, aztán immár tisz- tán, újra felbukkant. Aztán csend telepedett rá- juk. Bár a következő napokban az anyja valóban nyugodtabbnak tűnt, a legnagyobb változás olyasvalami volt, amire Lillian nem számított.

To- vábbra is olvasott, ám ezúttal néma csendben.

És bár Lillian — aki már jó ideje nem tekintette kommunikációs kísérletnek anyja felolvasásait — egyáltalán nem bánta, hogy nem kell többé naris ránc plusz krém kincsként dédelgetett kife- jezések felfogó edényének a szerepét felvállalnia, de nem ezt az ered- ményt remélte.

Meg volt győződve ugyanis arról, hogy a krumpli mági- kus hatású lesz. Iskola után Lillian átvágott egy szűk mellékutcán, hogy a főútról egy kevésbé forgalmas utcára lekanyarodva jusson haza.

Félúton egy apró élelmiszerüzlet üzemelt, amelyet hétévesen fedezett fel egy nyári dél- utánon, amikor csalódottságában anyja kezét naris ránc plusz krém egyedül indult neki egy mindaddig ismeretlen iránynak, damphreux svájci anti aging tűnődve, vajon az anyja észreveszi-e az eltűnését.

Azon az évekkel korábbi napon még az előtt megérezte az üzlet illa- tát, hogy megpillantotta volna: forró és poros illatok csiklandozták az orrát és vonzották ellenállhatatlanul a sikátorszerű utca felé.

Maga a bolt parányi volt, talán egy lakás nappalijának a méretéhez lehetett vol- na hasonlítani, polcait pedig roskadásig megtöltötték olyan konzervek, amelyeknek a feliratai számára ismeretlen nyelveken íródtak, és hosszú, üvegbe zárt gyertyák, meg szomorú arcú és glóriával övezett fejű embe- rekről készült festmények. A pénztárgép melletti üveges pultot élénk színű egytálételek töltötték meg, sárgák, vörösek és zöldek, illatuk pe- dig mély és füstös, néha szúrós és csípős volt.

A kassza mögött álló nőnek feltűnt az üvegpult előtt ácsorgó és né- mán bámészkodó Lillian. Nem azt, hogy hol az anyukája, vagy hány éves, hanem azt, hogy szeretné-e megkóstolni őket.

Szobák ellátással és anélkUI ls kap-5 hatók. Mig Győr és több más dunántúli Város 60, sőt még magasabb pótadóval küzd, addig a szomszéd Zalaegerszeg költségvetésében is -amely pedig ugyancsak a takarókosság jegyében készült a polgármester 57 százalékos pótadót ja vasol- A zalaegerszegi költségvetésből a kővetkezőket emiitjük meg : A költségvetés 15 pengővel kisebb adóbevételt irányoz elö. A vigalmi-adó bevételi előirányzata pengőről ra csökkent, a borfogyasztási adóé

Lillian felnézett rá és elmosolyodott. Az asszony benyúlt az üvegpult mögé, és előhúzott egy téglalap ala- kú, sárga formát. A külseje lágy volt és enyhén ropogós, a belseje hús, hagyma, para- dicsom és még valaminek a karneválja, ami talán fahéjra emlékeztette Lilliant. A kislány ismét felnézett rá, s úgy érezte, a nő mosolyával a karjaiba zárja. A tekintete gyorsan még egyszer körbesiklott az üzlet bel- sején, s megakadt egy különös fatárgyon, amely az egyik polcra rögzí- tett kampón lógott.

Lillian elfogadta a pálcát, s gyors mozdulattal a kabátja zsebébe süllyesztette, mint valami kém, aki épp egy titkos iratot vesz át.

Az évek során Lillian gyakran visszatért az üzletbe.

Abuelita olyan fűszerekről és ételekről mesélt neki, amilyenekkel Elizabethéknél vagy Margaretéknél soha nem találkozott. Megismerte az avokádót, amely kívülről gyűrött és mogorva, belül- ről zöld tavasz, és krémes, mint a fagylalt, ha guacamole készül belőle.

Találkozott a chipotle paprika füstös ízével és a koriander pikáns-édes ropogósságával, s ez utóbbit Lillian annyira imádta, hogy Abuelita min- dig megajándékozta egy szállal, hogy elrágcsálja, amíg hazaér. Abuelita nem beszélt sokat, de ha mégis megtette, az valódi beszélgetés volt. Beszámolt a teasüteményekről, a fűszerekről, Henry Jamesről meg a krumplipüréről, és arról az érzéséről, hogy talán mégsem az étel az a varázsszer, amelyik felébreszti az anyját hosszú, irodalmi álmából, és végső soron talán tényleg az álom az, ami az anyjának megmaradt eb- ben az életben.

Lillian befejezte a történetét, ám Abuelita néhány pillanatig nem szólt semmit.

Azonban van valami, amire mindnyájunknak szükségünk naris ránc plusz krém. Mindenekelőtt biztonságban kell éreznünk magunkat. Te pedig ezt megteremtetted az édesanyád számá- ra.

Erica Bauermeister - Ízek Életre-Halálra PDF

Az édesanyádnak emlékeznie kell arra, amit elveszített, és újra akarnia kell. Van egy ötletem! Az asszony egy meleg kukoricalepényt nyomott Lillian kezébe, és intett neki, hogy üljön le a bejárati ajtó melletti kicsiny, kerek asztalhoz.